Illyés Gyula élete és munkássága

(1902 - 1983)

„Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.”

Költő, dráma, regény és esszéíró, műfordító. József Attila generációjához tartozik. Életművében a népi, nemzeti és egyetemes értékek ötvöződnek. Egyfajta morális igényesség jellemzi művészetét. Szerepe a ’45 utáni magyar kultúra arculatának kialakításában meghatározó.
Rácegrespusztán született 1902.november 2-án. Apja Illés János uradalmi gépész, anyja Kállay Ida. A gimnázium alsó osztályait több helyen végezte; előbb Dombóváron (1913-14), majd Bonyhádon (1914-16), majd szülei 1916-os válása után, mikor anyjával a fővárosba költözött, a budapesti Munkácsy Mihály utcai gimnázium (1916-17) következett. 1917-től az Izabella utcai kereskedelmi iskola tanulója, 1921-ben érettségizett.
1918-19-ben részt vett a baloldali diák- és ifjúmunkás-mozgalomban, 1920. december 22-én jelent meg első verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában. 1921 őszétől a budapesti egyetem magyarfrancia szakos hallgatója volt. Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől 1921 végén emigrált, 1922. áprilisában Párizsba érkezett Kezdetben bányász, majd könyvkötő, később tanító, közben a Sorbonne-ra jár, ahol irodalmi és lélektani tanulmányokat folytat. Párizsi élményei nyomán született a Hunok Párisban című önéletrajzi ihletésű regénye, amely először 1946-ban jelenik meg.
1926-ban hazatér falujába, majd Pesten tisztviselő. 1928-tól versei a Nyugatban jelennek meg, ahol Babits hamar fölfigyel tehetségére. Ebben az évben jelenik meg első verseskötete Nehéz föld címmel , majd gyors ütemben a többi – az ekkor induló új költőnemzedék egyik legelismertebb tagja lesz. 1931-1936 között Angol kávéházban írták verseiket.
1939-ben házasságot kötött Kozmutza Flórával. 1941-ben megszületik lányuk, Marika, akit a családban Ikának becéznek.
1941-ben átveszi a Nyugat irányítását, majd Magyar Csillag néven szerkeszti tovább 1944 áprilisáig. A felszabadulás után rövid időre országgyűlési képviselő lesz. 1948-ban és 1953-ban irodalmi munkásságának elismeréseként Kossuth-díjat kap. Puszták népével a népi írók mozgalmának egyik vezetője lesz1945 és 1956 között Illyés 22 kötettel lép a nyilvánosság elé. Van közöttük riportsorozat, kiáltvány, úti jegyzet, regény, mesekönyv, filmforgatókönyv, versválogatás, összes verseinek gyűjteménye, három első kiadású verseskötet, és ebben az időszakban fordul figyelme a színpadi műfajok felé.
Egy darabig hallgat, 1960-ig önálló művel nem jelentkezik. 1961-ben lát napvilágot Új versek című kötete.
1962-ben prózakötettel jelentkezik: Ebéd a kastélyban – egy 1947-ből származó rácegresi élmény nyomán születik, önéletrajzi jellegű.
Illyést rendkívüli módon foglalkoztatták azok a kérdések, amelyek összefüggenek a hatalom természetével.
A drámát találta a legalkalmasabb kifejezési formának e kérdések megválaszolására. Hosszú pályafutása során húsznál több darabot írt, s ezek közül történelmi drámái a figyelemre méltóbbak. Az író maga hangsúlyozza: „ …a történelmi drámákban mindig két korszak egyesül. Amelyről szólnak és amelyhez szólnak.”
1963-ban közös kötetben adja ki a Kegyencet és a Különcöt. Ebben az évben megjelenik egy további kötete is, amely összefoglalása mindannak, amit korábban Petőfi Sándorral kapcsolatban leírt. Petőfi elkíséri az írót egész életén keresztül. Nemcsak verseit olvassa el, hanem áttanulmányozza a róla szóló irodalmat is.
1943-ban jelenik meg Petőfi című verse a Magyar Csillagban, a költő születésének 120. évfordulóján.
1949-ben megjelenik a Petőfi élete, az 1936-os könyv rövidített változata. Végleges formáját a könyv 1963- ban nyeri el: A mű Petőfi-arckép és önarckép, történelmi áttekintés és korrajz, irodalomtörténet és műértelmezések sora.
Az 1960-as években magyar irodalmi élet vezéralakja lesz. Illyés olyan tekintéllyel rendelkezett amilyenre korábban még nem volt példa a magyar irodalmi életben. A művésztársadalom felnézett rá, a hatalom tudomásul vette vezetőszerepét. Költői-írói teljesítményével, személyes magatartásával vívta ki ezt a rangot. Ő maga soha nem igényelte magának a vezető szerepet; az írótársadalom magától értetődőnek vette, hogy Ő az, akinek a szava a legtöbbet számít.
De nemcsak itthon tartották számon írásait, hanem a világban sokfelé. Díjak és kitüntetések bizonyítják 1948-ban, 1953-ban és 1970-ben Kossuth-díjat, 1950-ben József Attila-díjat kapott. 1966-ban a Le Grand Prix International de Poésie jutalmazottja. 1970-ben Herder-díjat, 1971-ben az Ordre des Arts et des Lettres „parancsnoki fokozatát”, 1972-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, 1977-ben a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét, 1978-ban a Prix des Amitiés Françaises díjat, 1981-ben a Mondello-díjat, 1982-ben a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét kapta.
Gyakran hívták különféle fórumokra, író-olvasó találkozókra, közszereplésekre.
A nyugodt munka körülményeit szigorú napirendje és felesége gondoskodása biztosítja. Amikor teheti, elvonul Tihanyba. Baráti körét is szívesen látta vendégül ebben a kellemes környezetben.
A hévízi Moll család baráti köréhez tartozott Szabó Lőrinc, Passuth László, Simon István, Lipták Gábor mellett Illyés Gyula is. Többször meglátogatta a gyógytavat, kedvenc pihenőhelye volt.
Hetven – nyolcvan évesen sem engedett a napi rendszeres munkából. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte. A legnehezebb írói szerepet jelenti szembenézni az öregedéssel és a közeledő halállal. 1969- ben jelenik meg – a régi barát, Borsos Miklós rajzaival – a Kháron ladikján, ami erről a témáról szól az íróra jellemző hangvételben. Gondolati összegzése ebben a mondatban foglaltatik: „ Az öregedés, ha nem érthető is, elfogadható. A halál úgy érthetetlen, hogy elfogadhatatlan.”
Nemcsak öregkori költészetének, hanem egész költői életművének legfontosabb darabja a Koszorú. A költemény 1970-ben jelenik meg A vers témája a magyar nyelv, ami széttéphetetlen szállal köti össze nemzetünket a történelmi időben a legrégebbi múlttól napjainkig.
Az utolsó évtizedekben átalakul a költészete: meditáció, meditálás kap nagy szerepet: gyakori téma az élet-halál kérdése. Tömörebb, bonyolultabb mondatfűzés figyelhető meg a költeményeiben. Feszültség, drámaiság, zaklatottság uralja a verseket. Műfaji változatosság: szonett, óda, hosszúvers, prózavers, képvers.
A 70-es években a határon túli magyarok sorsáért emeli fel a szavát. Élete utolsó szakaszában több publicisztikát ír. A Válasz Herdernek és Adynak című esszéjében szóvá teszi, miként korlátozzák a határainkon túl élő magyarok nyelvhasználatát az iskolákban, a hivatalos életben.
Illyés Gyula 1983-ban halt meg.
Temetésén Illés Endre és Sütő András mondott búcsúbeszédet.